Régészet

ADALÉKOK CSÁVOLY KRÓNIKÁJÁHOZ

  • RÉGÉSZET –

 

A mai Csávoly, Baja városától Szeged felé vezető 55. számú főút mentén 15 km-re a szomszéd bácskai település. A tájhoz változatosságot a falu felett ÉNY-ra eredő Kígyós-patak a falut kettészelő völgye, illetve az ahhoz kialakított mesterségesen felduzzasztott két halastó (Bara).

A Honismereti Baráti Körnek köszönhetően az elmúlt félszáz évben históriájából, néphagyományából a helytörténeti értékőrző könyvsorozat megjelent huszonegy kiadványából az olvasó sokat megtudhatott már. Azt is, hogy a bunyevácok ebben az esztendőben a magyar földre érkezésük 330. évfordulójára emlékeznek.

Jut eszembe, mintegy félszáz esztendővel ezelőtt a helytörténeti szakkör alakulásakor Cassiodorust, az ókori írót idéztem, mert szavai hűen tükrözik, hogy mit veszítünk, ha nem figyelünk kellőképpen a honunk, szülőhelyünk megismerésére:”Őseid emlékét éjjel-nappal idézd fel, kutasd néped bölcsőjét, őrizd meg a történt tények és évkönyvek okmányait, mert nem szép dolog az, ha saját hazádban, mint idegen jársz.”

Úgy tűnik, ahogy múlnak az évek, annál fontosabbá válnak a százszor elmondott, de kellőképpen írásban nem rögzített szavak. Az időkerék már visszafelé pörög, de a gyertya még ég! Akik már nem lehetnek velünk, fejezze ki ez az írás a tiszteletet az ő emlékük felett.

Ez a falu a török időkben 1541-1686 között is a defterek szerint Rác településként volt lakott., majd a végén a Duna-Tisza közi elnéptelenedett „puszták” közt szerepelt, Baja városának adományaként.

Az 1720-as évek elején újratelepült, mégpedig ezen a – középkori CSÁVOLfalu helyén – a hódoltságot követő betelepülésekkel – 330 ével ezelőtt ide került bunyevác katolikus lakosság által. Mai alakja 1734-ben alakult ki, mint a kalocsai érsekség birtoka. Rátelepítéssel a lakosság összetétele nemzetiségi lett. Magyar, bunyevác/horvát, német – katolikusok, mint alapnépesség. Szórványokban átmenetileg volt itt 30 zsidó, (izraelita), van, 5 román (görög katolikus), 9 cigány, 5 szerb (pravoszláv). A nem önkéntes ki- és betelepítések óta 1947től maradt a háromnyelvű, felvidékiekkel (katolikus és református) négy népi kultúrájú alapnépesség.

Röviden a középkori falunkról. Falunknak csak egy neve volt a kezdetektől!

Középkor alatt azt az időt értem, amely a XI. század kezdete és a XVI. század első fele közé esik. Vagyis azt az időszakot, amely a magyar feudális állam megalakulásától a mohácsi csatáig telt el.  A középkorbeli szomszéd falvaink – Aranyos, Szentpál – már nem léteznek, MÁTÉHÁZA is csak, mint tanyaközpont, mely ma Bajához tartozik.

Mit is írtak az 1578-as falunkról a „DÉL-ALFÖLDI ÉVSZÁZADOK” folyóirat 24/2003-as számában. -„326. CSÁVOL falu, a nevezetthez tartozik -.

Vukasin Vukcsa, fia Diragojlo, Vukaszav Rado, 2 fia Radivoj, Rajak Radoszav, testvére Radics, fia Prodan, Petko, Vucsija, fia Damjan, Marko Dobries, Milok Vucsija, Kojcsin Isztepan, Fia Ivan, Radics Gyurasin, Isztepan Jaka, fia Dimitre, Isztojsa Radonja, fia Vujics, Radonja Radics, Vucsko Ivlasko, fia Radoszav, Males Pave, Jancse Jakov, fia Joncsa, Levetko Gyura, Grubacs Radvan, Ognan Doslac, Radoszav Vucsko. A családok száma: 18.

A jövedelem: 6184

kapuk száma 17                      850                  búzatized 150 kile                              2100

kevert tized 95 kile                760                  tűzifa és szénaadó                                  38

méhkastized                             42                  bosztán – kertadó                                   34

vörös- és fokhagymatized        26                  juhadó                                                   368

lentized                                     32                  menyasszonyadó, hordóadó és             920

esetleges bírságpénz

  1. Azonos a Baja közelében K-re fekvő Csávoly faluval, ld. Lipszky térképén (ld. még Iványi im.Il.69.70.).
  2. Az 1578 évi összeírásban: Vukoszav Radoszav, fia Radivoj

    A tímár – defter szerint az évi 816 akcse jövedelmű Östör pusztával (ld a 358 sz. tételben) együtt Mehmed bim Haszán évi 7000 akcse hozamú tímár birtoka volt -.

Az imént felsorolt adótételek mellett az egyházi tizedeiket ősidöktől fogva a kalocsai érsekségnek kellett szolgáltatni, míg a török közigazgatás szerint Bács megye területe, így Csávoly is a Füleki főkapitánysághoz is fizette a járandóságot /dika – adó, hadiadó/. Panaszos levél is ment 1676-ban a KOHÁRY ISTVÁN főkapitányhoz „szegény Rácz Jobbágyi Csávoly szegénysége” aláírással. A 150 éves oszmán birodalomban a föld nem volt magántulajdonban, örökölni, eladni nem is lehetett.

Buda felszabadulása; 1686. szeptember 6. Duna –Tisza területét 1687-ben hagyták el a törökök.

/Kamuni Devri: Budin Tahrid Defteri 1546-1562. szerint akcse: török ezüstpénz, magyar néven onpora. A XV: sz. közepén 1 akcse 2 dénárt ért. 1 aranyforint =100 dénár = 50 akcse./

A fenti nevekből következtetve falunkban szláv népesség élt, akiket korukban illír ill. dalmataként jegyeztek /ma bunyevácnak/. Rác elnevezés is állandóan felbukkan.

A bunyevácok nyelvét ismerők között általában tudott, hogy mily sok benne a török eredetű szó. Vonatkozik ez a megállapítás vezetékneveikre. is. A névelemzésükről külön írtam, a történelmük írásakor, ahol a hogyan és mikor kerültek a történelmi Magyarország területére a „délszlávok” s benne a bunyevácok. A Balkánról jövő délszlávok etnikai elkülönítése eléggé nehéz feladat. Többnyire csak vallásuk alapján lehet szétválasztani a katolikus bunyevácokat a görögkeleti szerbektől stb. Nem azonos a helyzet azon délszlávokkal, akik a török berendezkedéssel egyidejűleg, vagy azután érkeztek. Közülük a hosszú idejű török uralom alatt álló hazájukból /szerb, rác – vlah, macedoromán, bosnyák népelemek/ érkeztek. A mai katolikus bunyevácok és sokácok 1687 után érkeztek jelenlegi lakhelyükre. Ők nem jogutódai az előző szláv népelemeknek. A harmadik nagy bevándorló népek a szerbek voltak!

Bunyevác múzeum a világon csak egy van, mégpedig a horvátországi Senj/Zengg/városában.

A közelmúltban a „Bács megyeháza” újságból értesültem, hogy a mai Bács-Kiskun megye területén az elmúlt mintegy 7500 évben rengeteg nép és kultúra fordult meg, melyek emlékei nem tűntek el nyomtalanul. Baja térségében sem ritka a Kr. e. 2500-2000, az Árpád kor, bronzkori településrészlet feltárása. A középkor mellett a legősibb idők is bőséggel szolgáltatnak emlékeket. Ebben az írásban szó esik, hogy a csávolyi vízmű telep rekonstrukciós munkáit megelőző régészeti feltárás során egy körárkos temetőbe botlottak. Ahogy haladunk visszafelé az időben, egyre nehezebb az egykori civilizációkról pontos információt szereznünk. Ebben csak a régészet tudományára támaszkodhatunk.

Jelen írásomnak kiemelt célja, hogy csokorba gyűjtsem, hogy Csávoly területén milyen régészeti eredményekkel dicsekedhetünk. Nem kis időszakra gondolok. Községünk említése 1198-ra nyúlik vissza.

Birtokunkban lévő első írásos okirat (másolata) 1374-ben keltezett. Az oklevelet a szekszárdi konvent adta ki. A Zichy okmánytárban található Macsói bánnal kapcsolatos.

Az eddig előkerült régészeti leletekből arra következtetünk, hogy községünk területét sokkal korábban, talán időszámításunk előtti évezredekben is letelepedésre alkalmas helynek találta az emberiség. Vidékünk mindig ideális helyet biztosított az itt élőknek. Meghatározó szerepe volt a tájnak és a földrajzi környezetnek /domborzat, talaj, éghajlati viszonyok, vízrajzi állapotok/. Megyénk legmagasabb tengerszínt feletti magassági pontja az Ólomhegy mely 174 m. és rajta a 26 méteres kilátótorony. /Szőlőkben lévő községi erdőben itt lőtér volt./

Szülőfalumról az ismereteim a régészeti feltárásoknak köszönhetően tágultak, látóköröm szélesedett. Minden lelőhelyet ismerek. Munkakörömből adódóan feltárásukhoz a szükséges feltételeket biztosítottam, a helyszíneken közreműködtem. Ami a községben e területen történt semmi sem felejtődött el. Mindent hitelesen lejegyeztünk a falu könyvébe, a „Csávoly Községi Krónikája” háromnyelvű kéziratos kiadványunkba sok illusztrációval. . Országos kezdeményezői voltunk vezetésének. Mi 1962-ben kezdtük ezt írni. Sajnos utódom 1990-től nem folytatta, megszüntette. Pótolhatatlan veszteségnek tartom. Az eddig megírt 49 beköttetett kötetet mintegy hatezer oldalon Falumúzeumunkban őrzünk. Megtekinthető!

Több könyvemben is írok a régészeti munkáról. Ezúttal teljességre törekedve!

A „Fejezetek Csávoly község krónikájából” 1969 című könyvemben említem, hogy az első lelet 1920 körül került elő a Pánesz dűlőben, melyet a szántóeke vetett felszínre. Ez a bronzbalta a bajai múzeumba került megőrzésre. A különféle edények, sír – urnák pedig a Magyar Nemzeti Múzeumba. Díszes tányérdarabot őriz a Szépművészeti Múzeum. „Helytörténeti Gyűjteményünk” megnyitásakor 1958-ban az iskolában, KEZSTHELYI MÁTÉ – egykori téglagyár tulajdonos – újságíró, az általa megőrzött téglagyár környékén 1934-ben előkerült veremlakásokból összeállított értékes leletanyag magángyűjteményét iskolánknak ajándékozta. Későszarmata – hunkori cserepek, agyag ivópohár, Árpád kori cserépbogrács perem, ekevas… Ezek most a Falumúzeumunkat gazdagítják. Más értékes szellemi értékeket is ajándékozott.

RÉGÉSZETI LELŐHELYEINK FELTÁRÁSA

 

Az első lelőhely a falutól talán a legtávolabbi. A falu déli határrésze a labdarúgópályával zárul, a vele párhuzamosan elterülő „Alsó – Bara”- i halastóval. A Barából a Kígyós-patakot – Bácsbokod felé folyva – pár méter után, a két öles Mátéházi dűlőút keresztezi. A patak nyugati felén erről a földútról ágazik el a IV- es majoron (Markó tanya) át az un. Szőke dűlő. Az egykori közeli Szőke Ádám tanyáról elnevezve. Egészen a Határútig tart.

Az út előtti patakot felduzzasztva alakították ki a „Csávolyi Egyesülés Mg. Tsz” halastavává, partján gyümölcsösben nyári pihenőhely. /Lebontva, azóta privatizálva/

A határúton van a Kígyós zsilipje. Az úton túl is hasonló halas- vagy horgász tavakat képeztek ki, ma már magántulajdonban.

Ennek közelében a környezetből jól kiemelkedő dombon kezdődött a régészeti feltárás 1986. november 3-14 között VICZE MAGDOLNA a MTA Bp- i Régészeti Intézet munkatársa irányításával. Tóth Gyula és VARGA Nándor restaurátor munkatársai voltak kísérői. Dr. Kőhegyi Mihály bajai múzeumigazgató is közreműködött. Csávolyról nyolc férfi segédkezett az ásatásban: FÜLE ANTAL, ZÖLDÁGI PÉTER, MÉSZÁROS KÁROLY, PETRES LÁZÁR ÉS JÁNOS, KOLLÁR ANDRÁS, BÓNA ISTVÁN, CSÓTI ISTVÁN a Baráti – kör lokálpatriótái.

A feltáró munka utolsó napján a „Felső – Bara” tó partoldalán, a Tóparti vendéglő mögött folytatódott, valamint a Jánoshalmi és Szőlő út keresztezéséhez közeli Baja felé a baloldali magaslaton (régen ott állt a „messzilátó”). Ez utóbbinál XI. századi temető maradványaira bukkantak. Kőhegyi folytatást tervezett.

Az újabb feltárás 1987. október 20-30 között folytatódott ÁCS CSILLA szegedi régész vezetése mellett SIMON ENIKŐ régésszel. Bajáról HORVÁTH ENDRE múzeumi restaurátor vett részt. Csávolyról ugyanaz a nyolc személy. (Részletek a községi krónikában)

„CSÁVOLY KÖZSÉG KRÓNIKÁJA” 1986.II. kötet 188. oldal, 6 db színes fotóval és 1987. II. kötet 54-55 oldal, 3 színes fotóval. A 16-17. századi rác – vlah templom nélküli temető 11 sírjából gyér lelet került elő. A Szőke dűlőben temetőt tártak fel

 /s végű hajkarika, gyöngyök, gyűrűk és pénz került elő mely a középkorban még tovább élt/.

A feltárt leletekről – amit a bajai múzeumban őriznek – bővebben ír és szakszerűen magas színvonalúan – megyei, mondhatni teljes bácskai régészeti feldolgozással – monográfiának is nevezhető. WICKER ERIKA kecskeméti régész „Rácok és vlahok a hódoltságkori Észak-Bácskában” Kecskemét 2008. c. művében. – A PhD disszertációjának szerkesztett változata, amely a Megyei Múzeum Szervezet kiadásában jelent meg. WICKER ERIKA megyei régész nyomán 2016. július 20-án Csávoly déli határrészén három, korábban már ismert régészeti lelőhely azonosítását végezte el dr. Mándics Mihály helyi lakos, ismert történész segítségével. Fotókat is készített erről.

Hosszabb szünet után 2008. nyarán hívás nélkül váratlanul jelentek meg falunkban az Országos Kulturális Örökségvédelmi Szolgálat munkatársai. A megállapodás szerinti „HORVÁT- tranzit”, magyar horvát gázszállító vezeték építéséhez kapcsolódóan – községünk határában áthaladó szakaszán – terepjárást végeztek, mint illetékes szakemberek.

 

 

A falu északi szélén induló portalanított Szőlő út mentén megépült glóbuszos vízműtelep felett, közel és attól ÉNY-ra, a Kígyós –pataktól nyugatra végzett területen egy-egy lelőhelyre bukkantak.

A feltáró ásatást a kecskeméti régészek 2010-ben végezték PÓPITY DÁNIEL régész vezetésével. Az ásatás során a 25 objektumot tártak fel. A lelőhelyek azonosítása alapján ezekben kora bronzkori, valamint iráni nyelvű népességhez köthető szarmata településre utaló leletanyag került elő a terület bejárása során. Ezeket a leleteket a kecskeméti múzeumba vitték megőrzésre.

Ugyancsak külső hatásra kerültek ide újból a kecskeméti régészek 2015 tavaszán, mégpedig a fent említett VÍZMŰTELEPRE. A Felső-Bácska Ivóvízminőség – javító Projekthez kapcsolódó kivitelezési munkák 2014 novemberében indultak meg több /30/ helyszínen, egymással párhuzamosan. Így került sor Csávolyon is az ivóvízminőség – javító Projekt keretén belül a vízműtelep fejlesztésére.

Új kút furására, két tiszta és nyersvíztároló medence építésére, nyomvezeték fejlesztésére stb… Erre a terepbejárásra a Projekt előzetes régészeti Dokumentációjához volt szükség. (A víz vasasságát a Projekt sem szüntette meg!)

A rekonstrukciós munkákat megelőző régészeti feltárás során egy körárkos temetőre bukkantak Wilhelm Gábor régész irányításával. Összesen 84 objektum került elő, melyből jellegük és korukat tekintve többfélék: 25 szarmata sírt tártak fel. Annak ellenére, hogy a sírok többsége rablott volt, nagyszámú gyöngy, ruhakapcsoló tű, edény és egyéb ékszer került elő. A temető egyetlen rabolatlan sírjában egy lándzsával eltemetett harcos koporsóban nyugodott, tarsolyában kés, római pénzzel és tűzkészséggel. A helyi újságban is szó esett erről.

A falu irányába épülő nyomvezeték nyomvonalában a bekötőút mentén került elő egy Árpád-kori ház is! Az összes leletet magukkal vitték a Kecskeméti Múzeumba megőrzésre. Azóta is ez a főhír a faluban!

A csávolyi régészeti feltárásokról az utókor számára értékes, részünkre megtisztelő PATYI ESZTER a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar régészeti Tanszék szakos hallgatójának tollából megjelent szakdolgozat: „Római kori szarmata sírok Csávoly határában cím alatt 2016-ban. Köszönjük az ajándékát.

Befejezésül a régészeti csokor után, tekintettel az ez évi aktualitására – kis kitérővel – szabad legyen a falualapító horvát-bunyevácok iránti tiszteletből történelmi sorsfordulójukra emlékezni és emlékeztetni. A hazánkban élő horvátok legnagyobb – sajátságos „iző” nyelvjárású – etnikumukra, a bunyevácokra azok Magyarországon való letelepedésükre. Ők nem jogutódai a hódoltság idejében itt lakó különböző szláv népelemeknek. A bunyevácok a törökök távozása után balkáni letelepedőként több hullámban a 17-18. században érkeztek a mai Horvátország területéről. Legtöbben Európa legnagyobb barlangforrásából eredő Buna folyó környékéről. A forrás szépségét és misztikumát továbbadták az új nemzedéknek az új hazában is. Már otthoni környezetükben is több népelemmel találkoztak, iszlámistákkal, rác, vlah pásztorokkal… A muzulmánok nálunk már megkeresztelkedtek.

Hazánkban bunyevác elnevezéssel 1693 óta hivatalos iratokban is különbségek tesznek a nem katolikus rácoktól. /Baja történetében 1989. Kiss Géza/ Pl: a görögkeleti rácoktól vagy is a szerbektől, akikkel együtt élnek itt ma is.

Hosszú idő után a Magyarországi délszlávok Demokratikus Szövetsége Országos Választmánya az 1986-os állásfoglalása alapján rendezte meg először külön bunyevácoknak, letelepedésük 300 éves jubileumát. 1987. március 8-án budapesti Vígszínházban. Akkor emléktáblákat is helyeztek ki az érdekelt bunyevácok által is lakott településeken.

A mostani 330 éves országos emlékidéző találkozót metropoliszukban, Baja városában 2016. november 12-én a Városháza dísztermében tartották a Magyarországi Horvátok Szövetsége szervezésével. Ez évben tovább folytatódnak a bunyevácok által is lakott települési emlékidéző találkozók az érdekelt helyi Horvát Nemzetiségi Önkormányzatok szervezésével.

Végül ami településünk történelmét gazdagító újboli régészeti kutatásait illeti, kíváncsian várjuk, mikor kerül erre sor. A csávolyi sírok értékes leletanyagában előkerült római tárgyak /fibula, pénz, kerámia/ esetében valószínűsíthető, hogy azok (Pannónia – Dacia) említett útvonalon folyó kereskedelem bizonyítékai… A feltárás folytatásával településünk elhelyezkedésével, kiterjedésének, keletkezésének vizsgálatában is közelebb kerülhetnénk.

Feltárás lassan halad! Csávolyon eddig nyújtott ez irányú segítségüket hálásan köszönjük ezúton is. Ezzel községünk pótolhatatlan új információk birtokába került. Az előkerült értékes leletanyagok pedig tovább gyarapítják a közös hagyatékunkat, melyek tanúbizonyságai településünknek, hiteles ősi múltjának. Örökségünk nagy kincse, gazdag adaléka falunk krónikájának, mely számunkra nagy örömet jelent. Szép gesztus lenne valamennyi előkerült tárgyi emléket restaurálás után, előkészítve kiállítás formájában a faluközösségnek bemutatni. Addig is legalább fényképeken megörökítve községünk önkormányzati lapjában közzétenni. Van érdeklődés! A régi tárgyak mesélnek, csak meg kell értenünk, mit üzennek nekünk!

Ma, az okos telefon világában a 21. században a Gutenberg galaxis nagyjából véget ért és megkezdődött az E könyvtárak és adatbázisok kora. Az élők privilégiuma, hogy élvezhetik az előttük jártak fáradozásának összes eredményét.

Csávoly régi korának feltárása szerves része a hazai hon- és helytörténetnek, általa „Települési Értéktárának” nagy kincse.

Csávolyon, 2017 januárjában

Dr. Mándics Mihály

  

IRODALOM:

 

BÁRTH JÁNOS – Földművelés és állattenyésztés a Bácska északi határvidékén a 18. században In: Cumania 8.

Kecskemét, 1984.

IVÁNYI ISTVÁN – Bács-Bodrog vármegye földrajzi és történelmi helynévtára

  1. I-II. Szabadka

MÁNDICS MIHÁLY – Fejezetek Csávoly község krónikájából Bp. 1969.

                                     – A magyarországi bunyevác-horvátok története –

                                      Povijest bunjevačkih Hrvata u Mađarskoj Kecskemét 1989.

                                     – Csávoly az évezredben 2000.

                                    – Csávoly község krónikája 1198-1989. Kézirat (39 kötet)

MÁNDIĆ ŽIVKO – Povijesna antroponimija bunjevaačkih Hrvata u Madžarskoj

                                  Bp. 1987.

                               – Osobna imena bunjevačkih Hrvatu u Madžarskoj. Zagreb 1999.

PATYI ESZTER – Római kori szarmatasírok Csávoly határában. Szeged 2010

                                /Egyetemi szakdolgozat/

SÖVÉNY MIHÁLY – Török nevek a bácskai bunyevácok között.

  A szegedi szandzsák települései és török birtokosai 1570-ben

  In: Dél-Alföldi Évszázadok 2003/24.

                                     Káldy Nagy Gyula szerkesztő.

SZENTPÉTERI JÓZSEF – Megyei körkép régész szemmel In: Bács megyeháza

                                          – alkalmi lap – 2016. november. Kecskemét

WICKER ERIKA – Rácok és vlahok a hódoltságkori Észak-Bácskában

                                 Kecskemét, 2008.

MELLÉKLET: térkép és fotó (Wicker Erika felvételei)

12345611891011 (1)

1,407 total views, 1 views today