Dr Mándics Mihály:

Az 1956-os csávolyi eseményekről

• átélt történelem –

 

Ezzel az írásommal az a célom, hogy minden érdeklődő megismerhesse a csávolyi történéseket, az események minél részletesebb bemutatásával, hisz én is itthon éltem át ezt az időszakot. Erre ígértetett is tettem. Hivatástudatom arra kötelez, hogy amíg erőm engedi, tovább adjam ismereteimet, tapasztalataimat átörökítsem földijeimnek. Minden erőmmel azt szolgáljam a honismereti munka keretében, hogy a magyarságtudatot, a másság elismerését, a haza szeretetét ébren tartsuk. A tudás magában semmit sem ér, ha azt nem adjuk tovább. Kevés hiteles anyag állt rendelkezésemre, visszaemlékező még volt. Volt foganatja felhívásomnak. Máskülönben a Csávolyról is szóló írásos tájékoztatást a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárra két kötetes kiadványban jelentette meg 2000-ben. Címe: 1956 Bács-Kiskun megyei kronológiája és személyi adattára. Kecskemét 2000. Az ebben előforduló –községünkkel kapcsolatos- elírásokat, hiányokat, ahol módomban állt, ezúttal pontosítottam ill. kiegészítettem. Természetesen a közreadottakkal kapcsolatban minden észrevételt, újabb információt köszönettel várok, előző felhívásom szerint. (Helyi újság 30. sz. 14. old) E sorok olvasásakor hazánkban is olvasható lesz a közelmúltban 1956 drámájáról Charles Gatinak, a washingtoni John Hopkins Egyetem  professzorának –az egykori magyar újságíró- VESZETT ILLÚZIÓ Moszkva, Washington, Budapest és az 1956-os forradalom (Osiris kiadó) című munkája öt nyelven (magyarul is). „Nem ítélkezik, csak megmutatja, milyen is volt valójában az a kor…. a Szabad Európa Rádió milyen ostoba szerepet játszott a magyar ’56-ban. (NSZ. 2006.09.02. Szigethy András)

 

Csávoly községben is sok minden történt 1956 reményteli, túlfűtött nyara és október csodálatos, de első perctől tragédiát érlelő két hete alatt és még utána. Az egyetlen egységesítő, nagy kollektív élménye nemzedékemnek és nemzetnek. Új ostrom, harc, megszállás, majd megtorlás rettenete következett. Már az én generációm is a bontakozó emberré válás gyerekkorát hadiállapotban érte meg. Háborúban semmi sem lehetett fontosabb, mint a háború. 1944 német megszállás, nyilas uralom, front, menekülések… teljes törvényen kívüli rémuralma! A második világháború és a német megszállás falunkban 1944. október 19-én ért véget, amikor a szovjet frontcsapatok ellenállás, puskaropogás nélkül özönlötték el a falut. Remélem, hogy a meghirdetett gyűjtési akció keretében több tárgyi emlék is a Falumúzeum rendelkezésére fog állni, melyből megrendezhető lesz a tervezett időszaki kiállításunk. Egyén és az 56-os történelem címmel.

A bíztató, reményteli kezdet utáni személyi kultusz és a helytelen gazdaságpolitika éveiben nem volt  a községünkben olyan réteg vagy nemzetiség, akit –ha nem is egyidőben- de ért volna sérelem. A felvidékiek sem önszántukból telepedtek ide, elhagyva otthonukat. Ezek a sebek nagyon nehezen gyógyulnak. A lakosság közhangulata 1954-ben Nagy Imre kormányra kerülésekor kezdett javulni. A fordulatot megelőzően kedvezően érintette a falut az ún. „kulák lista” eltörlése, a falu alatti határsáv-sorompó megszüntetése. Az értelmiségiek közül többen is bejárhattak a bajai Petőfi Kör rendezvényeire. Rádiót többen az ablakba tették ki, s így is értesülhettek a Bp-i friss eseményekről. A Szabad Európa Rádió hangjai is eljutottak az október 23-i forradalom és szabadság-harc eseményeiről. Kiváltságos honfitársaim már külföldi TV adást is nézhettek. Hazánkban is megkezdődött a TV sorozat-gyártás és forgalmazásuk. Drága volt akkor, 5000 Ft volt az ára. Ellentmondástól sem volt mentes a hírözön. Községünkből kíváncsiságból Dunaújvárosba és a fővárosba is eljutottak a bátrabb motorkerékpárosok, melynek híre gyorsan terjedt. Grősz József, kalocsai érsek október 24-én, a Kossuth rádióban nyilatkozott, melyet 26-án dél körül újból felolvastak. Ebben az érsek elítélte az öldöklést és a pusztítás, a rend és nyugalom megőrzésére hívta fel a figyelmet. Aggodalommal értesültek a csávolyi szülők közül többen, amikor tudomásukra jutott, hogy a sorköteles fiaik katonai alakulatait is a fővárosba vezényelték. Harcba nem kerültek. Visszaemlékezőim szívesen informáltak, amire még emlékeztek, de kordokumentumokkal nem szolgáltak. Éppen ezért a teljességre való törekvésről le kellett mondanom. A kronológiai műfajt vettem alapul, de az említett személyek biográfiáját mellőzöm. Közülük sokan nincsenek közöttünk ill. messze vannak hazánktól, az értékelés nem az én feladatom.

 

Október 26. péntek.

Este hét-nyolc óra tájban egy autóbusszal Bajáról –zömmel diákok- érkeztek a falunkba, röplapokat szórtak és bementek a felső falurészi szövetkezeti kocsmába. Akiket ott találtak, elmondták, hogy e napokban mi történik az országban és mi volt e napon Baja városában. Néhány önként vállalkozó csávolyival együtt indultak, hogy a középületekről levegyék a vörös csillagot, a kommunista jelképeket, a népköztársaság címerével ellátott táblákat is leverték, zászlót…  A bajaiak invitálására ezután többen , csávolyiak is velük tartottak és bementek Bajára. (Komár Jenő, Kis Jakab, Kiss Sándor, Viola Ferenc, Lovas László, Hódos Sándor) A városházán már vezető nem volt jelen, de ott találták a csávolyi Csémy Alajost, rémi Búzakalász Tsz. Iskolai SZMK. és a Rk. egyházközség elnökét, (Csallőköztárnokból a lakosságcsere során települt falunkba.) és szomszédját, Szeile Antalt, aki aznap a bajai eseményekbe kapcsolódtak be önként. (e TSZ összetétele csak felvidékiek közül került ki). Csémy közölte, hogy megbízást kapott a csávolyi események vezetésére egy századostól, a Nemzetőrség alapítására. A szintén felvidéki származású Komár Jenő segítségére sietett.

Komár, a bajai mátéházapusztai állami gazdaság mezőőre volt –majd az ottani munkástanács titkára- telefonkérésére Sinka János gkv. a teherautóval bement értük és kihozta őket Csávolyra a községháza elé. Ez éjfél körül lehetett. Útközben megbeszélték az itthoni tennivalókat. Csémy felébresztette Kélesi István kézbesítőt (dobos-kisbíró), kinek ott volt a szolgálati lakása.

 

Október 27. szombat.

Csémy hajnalban intézkedett, behívatta a másik két kézbesítőt, akiknek szóbeli utasításra az ideiglenes csapat véleménye szerinti megbízható, mintegy 30 főt behívatott. A községháza termeit kinyittatta. A villanyfényre a nem meghívottak is csatlakoztak a bennlévőkhöz. Ott és akkor azonnal megalakították a nemzetőrséget, vezetésüket Tóth Imre rendőr őrmester, körzeti megbízott vállalta. Maguk közül megalakították az ún. munkástanácsot, melynek elnöke: Csémy Alajos lett. Kiss Jakab munkás a titkár. Tagjaiul pedig: Galántai (Geiger) Jánost, ált. isk. igazgatót, Lovas Lászlót, községi mezőőrt és Szeile Antalt választották. Az új vezetőség elhatározta: a hajnali zenés ébresztőt, tüntető felvonulás szervezését, népgyűlés tartását, a  Művelődési  Ház és Községháza hangos híradójának működtetését. Összeállították a 15 pontos követelést, abból szórólapokat készítettek. A vadászpuskákat próbálták begyűjteni, nem nagy sikerrel, az érdekelteket már nem találták otthonaikban: Geiger István tanácselnök vadászpuskáját sikerült begyűjteni, a községháza kulcsaival együtt. Ez a hatalomátvételét jelentette szimbolikusan. Csémy utasítására Hengerics Lajos és Viola Ferenc hajtották végre a megbízást. A nemzeti szintű karszalag volt a jelük a bal felső karon.  Engem is ők ébresztettek hajnali 2 óra tájékán, mint az iskola ig. h. és tiszteletdíjas kultúrotthon igazgatót. Feladatul Dobler Mihály kartársammal együttkaptuk, hogy tegyük alkalmassá kultúrotthon nagytermét a nagygyűlésre és kapcsoljuk be a hangos híradót és folyamatosan mondjuk be a kezünkbe adott szöveget, a 15 pontos követelést. A szünetben Rákóczi és más induló dallamaira ébresztettük a falut a csendes éjszakán. Kördobolással mozgósították a felvonulásra. A községháza előtt a csávolyi vegyeszenekar szolgáltatta a térzenét, majd teherautóra ültetve, végigjárva a falut, zenés ébresztőt tartottak. Egész éjjel zajos-hangos volt a falu. A tüntető menet a községháza elől indult reggel, élén Csémyvel, a nemzeti zászlóval a kezében. Tibor fia többször is elszavalta a nemzeti dalt. A tömeg különböző szövegeket skandált felvonulás közben és énekelte a Himnuszt és Szózatot, felváltva. A 15 pontot mindig felolvasták, ahol megálltak. Utcáról-utcára mentek, olykor mindig csatlakoztak önkéntesek is a menethez, de volt olyan is, akit rábeszéltek. Eltekintve egy-két izgága embertől, kik elragadtatták magukat, akik nem a szorgalmukról voltak híresek, viszonylag békés tüntetés volt a sok önérzetében sértett embertömegben. Állítólag csak egy pofon csattant el, de az is a kultúrotthonban, melyet a korabeli begyűjtési csoport egyik dolgozója kapta. Mire a felvonulók a kultúrházhoz értek, mintegy háromszázan lehettek.

Iskolaigazgatói tanítási szünet volt, de azért az iskolás gyermekek nem vettek részt a felvonuláson. A kultúrotthon színpadán az ideiglenes vezetés foglalt helyet. A Nemzeti dal elszavalás és a Himnusz hangjai után Csémy Alajos emelkedett szólásra, de a tömeg közbekiabálása (levele) és kitapsolása miatt nem szólhatott. –Egyértelművé vált, hogy nem élvezi a megjelentek bizalmát. – Galántai szóljon –szólt valaki- a másik, az nem kell! Végül mégis Galántai János isk. ig. vette kézbe az ülés levezetését. Rövid felvezetésben kárhoztatta Rákosi és Gerő politikáját, mely katasztrófába sodorta hazánkat. Felolvasta a 15 pontos követelést, melyet a jelenlévők megnyugvással hallgatták. Felszólította a jelenlévőket, hogy rendet, fegyelmet meg kell tartani, az önbíráskodást meg kell akadályozni. Sürgette a szabadválasztás kiírását és a többpártrendszer bevezetését. Ismertette a községben az éjszaka alatti fejleményeket, majd átadta a szót a megjelenteknek. Nagyon sokan kérték és kaptak szót. Nehéz volt rendet tartani és kielégítő válaszokat adni. A felszólalók név szerinti javaslatokat tettek, hogy kiket nem kívánnak látni a „színpadon”, a vezetésben és kiket szeretnének. Olyan nem volt a színpadon, aki ne kapott volna kritikát –a tömegpszichózis érvényesült. Végül is nyílt szavazással előzetes jelölés nélkül a következőket választottak be a megalakult községi forradalomi bizottságba: Elnöknek Petri Henrik, aki rég nősült a községbe, bognár kisiparos mestert, titkárnak Kiss Jakab fiatal munkást. (A szülőkkel szerbiai területről menekültek a faluba 1944-ben). Továbbá id. Munkás István (egyéni paraszt), Galántai Jánost (iskolaigazgató), Karsai Istvánt (tanár), ifj. Kurucz Andrást (TSZ-tag – Csallóközből települt ide 1947-ben, Izsáról), akit a Bajai Járási Forr. Biz. is tagjául választott. Piukovics Antalt (TSZ-tag, egykori nagygazda), Lovas Lászlót (mezőőrt). Az új vezetés lépett a színpadra és rövid köszönetet mondott a bizalomért, amit elvállaltak. A népgyűlés ezután a Szózat hangjaival ért véget.

Erről az időszakról az egyetlen fennmaradt írásos emlék a kultúrotthon naplója, mely a napi eseményeket volt hivatott megörökíteni. Aznapi szöveg zárófejezetét idézem: (A végkifejlet nem volt előre látható, amikor írtam.) „A magyar történet újabb korszaka ismét ezeréves történelmünkhöz hű, belőle sarjadt jelképet kívánt: a nemzeti trikolórt és a Kossuth címert. Ez a címer jelképezi a visszavonhatatlanul állami önállóságunkat.” A munkanapló tájékoztatást nyújt.

Itt jegyzem meg, hogy 1957. május 13-án megszűnt a Kossuth címer helyette új, csillagos, piros szalaggal átfont címer lett. Innentől már csak a történelem folytatódik. A népgyűlés után néhányan átvonultak a gazdakörbe, melynek gondozója Dékány Ferenc volt és ott id. Munkás Istvánnal a Nemzeti Parasztpárt szerevezésébe kezdtek. Az éj leple alatt néhány ház falát vörössel befirkálták. Pl. „Lógni fogsz!”.. A boltban volt olyan, aki nem akart fizetni… Újból földet akart igényelni, lovat a Tsz-ből.. más motorját elkobozni…  No ezek az eszmét sértő kísérletezgetések nem jártak sikerrel. –A szovjet kormány október 31-i jegyzékében magyarországi ellenforradalmárokról beszélt.-

Az új testület háromnaponként tartotta üléseit esténként a községházán, ahol Petri Henrik és Kiss Jakab felváltva tartózkodott díjazás nélkül. Fekete Antal VB. titkár a helyén maradt, mint ahogy a többi dolgozó is. Kovács András elnökhelyettes felmondott és elköltözött a faluból. Egyedül Geiger István tanácselnök tartózkodási helye volt ismeretlen 1956. november 20-ig, Amikor megjelent a községházán, mert Petri Henrik csak a többszöri felszólításra ezen a napon adta vissza a községháza kulcsait, jelképesen a hatalmat a VB. titkárnak.

A bajai lakos ny. középiskolai tanár leányától értesültem, hogy az édesapja 56-os tevékenységéről írásos emlék nem maradt. Rehabilitására nem került sor. Egyébként a megtorlás időszakában Ő, mint egyetemista zavartalanul fejezhette be tanulmányait.  A tanácselnök még aznap összehívta a községi VB-t.

 

Október 28. vasárnap.

Nagy Imre e napon mondta többek közt a rádió beszédében: „ A kormány elítéli azokat a nézeteket, amelyek szerint a jelenlegi hatalmas népmozgalom ellenforradalom volna.” Az események persze itt helyben is ellentmondásosak voltak, nehezen volt tartható a rend. Megosztott volt a falu. A testületi tagok jó szándéka ellenére is történtek –közülünk is- egyéni vitatható kezdeményezések, intézkedések, ők maguk sem voltak egyformán kezdeményezők. A fegyverek beszerzésére csak utal a megyei kiadvány. Egyedül Lovas László testületi tag volt kezdeményező. Az ő közbenjáró intézkedésére –az inkognitóban maradt katonatiszt segítségével- a nyári úton kerültek ki Bajáról a műszaki laktanyából a jánoshalmi úti Kígyós patak forrásának tisztására. Az arzenálhoz géppisztoly, karabély, kézigránát, töltények tartoztak. Wittner József (tofni), aki a szőlőkertben lakott, elsőnek termett a helyszínen és vitt el egy géppisztolyt, de vitt a szomszédjainak is. Ő lövöldözött mindenfelé, élvezte, hogy félnek tőle, de emberi életben nem tett kárt, csak a TSZ ellen beszélt. Lovas László a fegyvereket saját lakására vitte id. Munkás István lófogatának segítségével, onnan osztogatta a fegyvereket azoknak, akiket megbízhatónak talált. Felszerelte a nemzetőrőröket is, ismereteink szerint az alábbiakat: Tóth Imre, Bagóczki Mihály, Kiss Jakab, Kiss Sándor, Kiss József, Lakatos László, Lakatos István és Lovas László –t. Járőrszolgálatot tartottak, a rend őrei voltak! A fegyverosztogatás nem maradt titokban. Olyan fiatal is volt, aki maga dicsekedett honnan van a fegyvere. Ennek az lett a következménye, hogy a megtorlás időszakában Lovas Lászlót is előállították a rendőrségen 1957. április 3-ának éjjelén. Ahogy elmondta, verekedtek is egymással, no meg megverték. A fogvatartás 18 napig tartott, de erről nincsen semmi igazolás. Ez ügyben többeket is kihallgattak, pl. Ágai Istvánt. Felelősségre vonásról nincs tudomásom. A forradalomi bizottság mai egyedüli túlélő tagjának – közelmúlti visszaemlékezése szerint- nagy volt a szerencséje , hogy letartóztatásakor nem tartottak házkutatást, mert lett volna mit találni úgy érzi, az életét mentették meg ezzel! Egy csávolyival üzent haza a feleségének, hogy tüntesse el a fegyvereket –aki szomszédja Tóth Imréné (Létó) segítségével meg is tette- állítólag lófogatú kocsijával a szentiváni rétbe vitték elrejteni. Csak remélni lehet, hogy ott mentek tönkre.

A tanácselnök távolléte idején a Községi Tanács testületei nem üléseztek. Zavar volt a lelkekben, fejekben egyaránt. Időközben zavar lett a Termelőszövetkezetek életében is. A felsőbb irányítás is hiányzott. Az „Új Élet”, „Haladás” és „Búzakalász” Tsz feloszlott. Még azokból a Tsz-ekből is vezettek haza tehenet, lovat, amely nem oszlott fel. A fegyverosztogatás híre is befolyásolta, hogy a szülők nem engedték el tanköteles gyermekeiket az iskolába.

Október 29-30. (hétfő-kedd)

Alig volt tanuló az iskolában. Óvodában senki. Aki jelen volt, azok felett a felügyeletet összevont osztályokban a nevelők ellátták, hisz ők nem lehettek távol. Rendes órák tartására és számonkérésére nem került sor. A tanulók játszottak, sportoltak, filmeztek… Az újbóli órarendszerű tanításra november 6-án került sor, igazgatói utasításra. Az átmeneti időszakban, mint testületi tag, az iskolában tartózkodott Varga Somogyi Imre rk. káplán, mint hitoktató.

November 1. (csütörtök)

Az agilis káplán kezdeményezésére került sor Mindenszentek napján, az ünnepi nagymise után a temetőbe való kivonulásra. Mindez, a tanulók önkéntessége szerint, igazgatói egyetértéssel, öt férfi nevelő kíséretével. Akkor ez nem volt munkaszüneti nap. –E napon és a következő nap, halottak napján, a szentekről és az elhunytakról engesztelő szentmisével emlékezik a rk. egyház. – Régen, Csávolyon ezt a misét a temetői kápolnában tartották. A faluban ezt diáktüntetésként emlegették. A kápolna előtti keresztnél tartott emlékbeszédet a káplán. E keresztnél régi hagyomány szerint ilyenkor szoktak gyertyát gyújtani a más település temetőiben nyugvó hozzátartozók és a hősi halottak lelki üdvéért. 1945 után nem volt divat a 2. vh. hősi halottairól emlékezni, csak csendben, titokban letenni virágot és gyertyát az 1. vh. emlékműnél. Visszaemlékezés céljából meglátogattam a közelében lévő, Idősek Otthonában élő káplánt, aki korabeli beszédének vázlatát és egy-két fotót ajándékozott. A káplán elmondása szerint, neki is volt több fotója a csávolyi eseményekről, de a gyógyszerész barátja visszakérte tőle, ezt az egy temetői felvételt „elfelejtette” visszaadni és a mai napig őrizte. Kiragadva idézem belőle: „Magyarország mai napjait arany betűkkel jegyeznek fel a történelemben… Emlékezzünk meg és hajtsunk fejet azok előtt, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták a haza szabadságáért.” Ehhez még annyit, hogy tudjuk, a magyar forradalom katonailag védhetetlen volt. A forradalom leverése sok életbe került és jelentős pusztítással járt. „Tudjuk jól: a történelmet többnyire a történészek vagy győztesek írják.” Az írott betű azonban sohasem kelne életre a személyes élmények nélkül. Még akkor is, ha ezek történész szemmel néha jelentéktelen apróságokra koncentrálnak. Igaz, hogy még a kortársak, sorstársak részéről is előfordul, hogy a korabeli eseményekről másképpen emlékeznek. Bizonyos történetek hitelességét megkérdőjelezik. E káplán szervezésével az év májusában az elsőáldozás szertartása idején is a templom már zsúfolásig megtelt. Eddig nem így volt.

Községünkben is csak a rendszerváltozás után került sor a 2. vh. hősi emlékmű állítására. Itt és most, ennyi év után fedem fel egyik inkognitókat –ami ebben az időszakban történt a csendes iskola előtt egy éjjel, amivel megelőztük és megleptünk mindenkit- Halottak napján.

November2. (péntek)- Halottak napja

Ezen a napon hajnalban két teherautó indult a fővárosba községünkből. Szolidaritásból élelmiszerrakománnyal kíván segítséget nyújtani a forradalmistáknak, melyet a Járási Forr. Bizottság vezetőivel egyeztettek a helyi vezetők.

A Községi Forradalmi Bizottság döntött úgy, hogy kördobolással hívja fel a község lakosságának figyelmét az önkéntes adomány lehetőségére. Ennek eredményekéként két teherautó megrendelésére került sor. Az élelmiszert (burgonya, bab, liszt, zsír, paprika, lekvár, hús, füstölt és friss vágás, tojás, tejtermékek stb.) a községházán gyűjtötték össze feljegyezve az adományozók nevét. E sorok írója még látta ezt a névjegyzéket.

A bajai TEFU-nál megrendelt két 3,5 tonnás „Csepel” teherautó gépkocsivezetőjének egyike a csávolyi  Rádóczi János volt, a másiké egy idősebb bajaszentistváni lakos volt. A kocsikísérők csávolyiak voltak: Csémy Alajos és Ercsi Pál pék. A gépkocsik szélvédőüvegén „ ÉLELMISZER” felirat volt látható. A menetleveleket a megrendelő Petri Henrik elnök írta alá és pecsételte le. Az úton nem volt igazoltatás. A BP-i soroksári útra érve két bőrruhás fegyveres motorkerékpáros állította le a teherautót, bemutatkozva elvezette őket a forradalmisták székhelyére, a Teve u.6. szám alá, ahol a rakomány egy részét átvették. A többi adományt az általuk vezetett helyeken osztották szét. Másnap reggel indultak hazafelé. A teherautók feliratából kitűnt, hogy bajai járművek s így mindkét teherautó pad nélküli platója alkalmi utasokkal telt meg, mivel a menetrendszerinti közlekedési eszközök bizonytalanul közlekedtek. A csecsemőtől az időskorúig csak állva fértek el. Menet közben ki, s hol akart leszállni, jelezte a vezetői fülkén kopogással a gépkocsivezetőnek.

Végállomás Baja város volt. Él még a szemtanú Rádóczi János- aki 3 évig volt katona-, aki észlelte a katonai alakulatok csapatmozgását, a valamire való készülődést, de ennek ellenére szerencsésen értek haza. Másnap már megvolt a válasz, mivel hogy elsején a kormány felmondta a Varsói szerződést. Budapesten megjelentek a szovjet katonák! A forradalom szereplői sem gondolkodtak egyformán. Nem midig csak a történelmi bűnöket nehéz feltárni, gyakran a hőstettek is titokban maradtak. Az ország megosztottságának mély gyökerei vannak!

Mi is történt községünkben halottak napja éjjelén míg a temetőkben a kegyelet gyertyái világítottak.

Zsitva Gyula kollégám SZB. titkár tervének megfelelően id. László Lőrinc és Petres János KTSZ kőműves brigádvezetők közreműködő irányításával Forgó György és Svraka János barátaimmal együtt kezdeményezésemre fogékonyan felépítettük az 1. vh. emlékmű üresen álló márvány posztamentésre a helyszínre szállított kész betonból az obeliszket. Rajta márványtáblával: „Kegyelettel a hősi halottak emlékére 1941-1945” felirattal melyet már rég elkészítettem Soltvadkerten. Mindezt engedély nélkül. Ma is úgyanúgy láthatjuk! Ezen esten, későn- nem véletlenül- Márkus Imre (a süket asztalos) szépen tárogatózott. Erre a talapzatra a szélsőségesek tervében egy csillagépítés volt, mely nem illet volna ide. Érdemes megemlíteni, hogy a diákok és a járókelők csak hetek múltán vették észre az emlékmű változást. Távol áll tőlem, hogy valami érdemet tulajdonítsak emiatt. Az ifjabb nemzedék valószínűleg nehezen tudja elképzelni, hogy milyen is volt akkor a mindennapi élet.

Gyors történelmi változások követik egymást, és visszatekintve alig ismerjük ki magunkat az idő örvényében, hiszen nem csak a társadalom, a közélet és a mindennapok kultúrája alakult át radikálisan, az emberi jellemek, az emberi kapcsolatok is megváltoznak.

 

November 20. (kedd)

Új korszak kezdődött a mi falunkban is. E hó 4-től olyan kettős hatalom volt községünkben a forradalom leverése után. Ez nem volt jó. Geiger István tanácselnök az önkéntes száműzetésből visszatért, a felsőbb vezetés bizalmát élvezve dolgozni kezdett. Hivatalában a Végrehajtó Bizottság majd a tanácsülés megerősítette. Fő napirend az októberi események értékelése volt. Kritika, önkritika után itt sem maradt el a megtorlás. A kihallgatások megkezdődtek. Ezzel párhuzamosan a párt újjávezetésére is beindult. Kijárási tilalom volt és statárium. Gyakori volt az áramszünet. Tervezni kezdték az 1958-as TSZ-ek szervezését. Ennek eredményeként alakult meg községünkben az „Aranykalász” (bőrkabátosok) TSZ, „Hunyadi” és „Széchenyi” TSZ. Átalakult a „Kossuth” és a „Haladás” TSZ. Mindenütt új vezetőkkel. Az új tanácselnök neve ekkor már Góg Lajos (székely származású magyar ember) Csátaljáról.

AKIK A SZÁMŰZETÉST VÁLLALTÁK

( A névjegyzékben aláhúzottak felmenői is őslakos csávolyiak) A forradalom leverése után nem lehetett pontosan tudni ma sem, hogy kit mi vezérelt a haza elhagyására. A forradalom szele –egy rendszer áldozataiként- vitt el többeket Nyugatra. Bizonyára a személyes sérelmek is szerepet játszottak. Akkori terminusz technikusnak megfelelő kifejezéssel disszidáltak. A száműzetést vállaltak, a kalandos körülményeket is vállalva, hogy valahol ott legyenek. Hát nem borzasztó ez?

Az „Oly távol, messze van hazám” című Honvágy dala 1956. október 23-án de. 9-kor hangzott el először a Magyar Rádióban. Volt olyan is a falunkból, aki elindult, de nem sikerült átjutni a határon. A bányában fizetett érte! A távozottak közül sem viselik egyformán sorsukat. A legjobb gyermekkori barátomtól tudom, hogy a HONVÁGY nem magyarázható, őt haláláig gyötörte. Idegen föld fogadta be, mely gyermekének már hazája!

Távozásuk a magyar állampolgárság elvesztésével járt együtt. Ma már van kettős állampolgár is közöttük.

A távozóknak fontos volt a befogadás! Sokan mentek el!

Lássuk kik is ők név szerint: Családostól: Csana János 6 fő –Ausztria, Kocsis Józef 4 fő –Németország, Tóth Jakab 5 fő- Amerika, B. Tóth János 10fő –Svédország, Vidovics István 3 fő –Németország/felesége szüleit 1947-ben telepítették ki.

Egyedül:  Ábrahám Imre – Németország, Bondor Imre – Ausztria, Ercsi Dezső – Svájc, Faragó András – Ausztria, Farkas József – Ausztrália, Flock Ferenc –Németország, Kecskés József –Kanada, Kiss Jakab, Kiss Sándor, Kiss János – Kanada, Kőszáli András – Ausztria, Latorcai István – Hollandia, Latorcai János- Kanada, Nehrlinger József –Kanada, Ódor István –Kanada, Rehlinger István – Németország, Tót György (Gyuszi) –Florida, Török József – Amerika, Viola Ferenc – Franciaország, Wéber András – Ausztria. Akinek hozzátartozója még élt – egy kivételével (Gyuszi) – voltak is itthon látogatóban. A hajszálgyökerek idehúznak! Érdemes lenne felkutatni valamennyi eltávozott életútját, mert mindenkinek van egy saját megélt történelme és ezek nagymértékben különböznek egymástól. Tíz országban negyvennyolcan. Tudom, hogy közülük hárman házat vettek Magyarországon. Ketten Csávolyon, egyikük Pápán, akikkel találkozom, mint azelőtt.

Megtorlásokról. ( A felsorolás nem rangsorol.)

Galántai János: Állásából 1957 nyarán felmentették, Bácsalmásra helyezték alacsonyabb munkakörbe.

Petri Henrik: Tökölre integrálták 1958.09.28-1959.04.07-ig

Krupa Tóth Mihály: 1938.08.26. Visszaemlékezése szerint 30 napot töltött Sátoraljaújhelyen (Zemplém megye) messze internálótáborban (1957 májusában). Kiderült, hogy tévedésből, ártatlanul.

Lovas László: Gépjárművezetői igazolványát vonták be 1957 februárjában. Több éven át rendőri felügyelet alatt állt.

PREVENTÍV ŐRIZETESEK VOLTAK: több éven keresztül –akik az elmúlt időszakban megbízhatatlannak bizonyultak- (egy- két napra állami ünnepeink tájékán)

Petrity  Menyhért  1945 után községi bíró, volt nagygazda

Molnár József 1945 előtt közösségi kertész (Vondra pék veje)

1. Munkás István egyéni gazda THV-150-346-158 1958-ban TSZ elleni izgatás miatt.

Azóta nagyot változott a világ. A rendszerváltás lehetővé tette a rehabilitálást, a forradalmi tettek elismerését, kitüntetésekre is sor kerülhetett.

A „felvidéki” származású –ma már nem élő Komár Jenő neve a csávolyi eseményeknél is felmerült, mint helybéli lakos, de Ő a munkahelyén, a Bajai Állami Gazdaságban vett részt a forradalmi megmozdulásokban, aki ezért bíróság elé állítottak (BKM XXV. 30B 1809/1957 THV 150-364,146) és másfél év letöltendő börtönbüntetésre ítélték. Le is töltötte. Rehabilitálása után „ A hazáért és szabdságért” 1956-os emlékéremmel tüntették ki! A POFOSZ pedig a „Hazáért Érdemkereszt” kitüntetést adományozta neki.

Ábel Béla –nősülése napján- ugyancsak csávolyi lakos, aki rendőrhadnagyként Kiskunhalason volt állományban. A forradalmi eseményekben való részvételéért 1957 januárjában eltávolították a testületből. Őt is rehabilitálták a rendszerváltást követően és tartalékos rendőr alezredessé léptették elő, akit a Magyar Köztársaság Emlékplakettjével s „Végtisztesség” hangkazettájával jutalmazták. A forradalom 35. évfordulóján több elismerésben részesült a BM-től, a „Vértanuk emlékére” érmével jutalmazta. A Köztársasági elnök, a miniszterelnök és az országgyűlés elnöke aláírásával „1956 EMLÉKNAP”-ot a következő szöveggel: „ A Magyar Köztársaság köszönti a nemzet sorsát és történelmét formáló nehéz időszakban tanúsított példamutató helytállását 1956. október 23.-1991. október 23.”

Mindkét csávolyi rehabilitált kiemelt nyugdíj- kiegészítésben részesült.

Reményem szerint a felsoroltakból kiviláglik, hogy a lehetőségem és tehetségem szerint igyekeztem megismerni az ’56-os szűkebb-tágabb környezetünket. Ezzel ösztönzést adtam másoknak e téma nagyobb kitekintésében való feltárására és összegzésére. Ami ’56-ban történt ma már kevesek személyes ügye, de ettől még a forradalomjelentősége a helyére kerül.

Nekem, mint kultúrotthon igazgatójának Müller Pál akkori gyógyszerész és fotós egy fényképsorozatot ajándékozott a helyi forradalmi eseményekről. Ezt a megtorlási időszak kezdetén visszakérte mindenkitől, akinek ajándékozott. Elmondása szerint megsemmisítette még a filmet is, így szabadult meg a „terhelő emlékektől”. Félt, mint akkor sokan mások is. Kutatásom során meglepően sok emlékkel szembesültem. Őszintén és objektíven igyekszem továbbadni ezeket. Ezúton mondok köszönetet mindazoknak, akik munkámat segítették, van, akihez már nem jutnak el a köszönő soraim.

Rövidítések:

BKMÖL Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat levéltára

XXV, 30. A Bács.Kiskun Megyei Bíróság iratai 1951-1968

TH V Történeti Hivatal. Az ellenforradalom alatt működő különböző bizottságok, szervezetek és tagjaik tevékenysége Bács-Kiskun megyében I-II. kötet 18-19.

TEFU Teherfuvarozási Vállalat

BM Belügyminisztérium

MDF Magyar Demokrata Fórum

 

Irodalom:

Mándics Mihály, Felyezetek Csávoly község krónikájából 1969. (70-71)

Csávolyi Kultúrotthon naplója

BKMÖL kiadványa 1956-ról, melyre a szövegben többször hivatkozom. Ebben a csávolyiak közül név szerint említik (zárójelben a hivatkozott oldalszámot jelzem) : Dékány Ferenc (365), Karsai István (364, 365), Komár Jenő (275,284, 328, 331, 344, 364). Kuruc András (312, 364, 365), Lovas László (364, 365), id. Munkás István (364, 365), Petri Henrik (364, 365), Piukovics Antal (364, 365) és Wittner József (365)

 

Ezen cikket a „CSÁVOLYI NÉGY ÉVSZAK” újság 2006.10.20. számában található. Az egykori forrás alapján a cikket újra gépelte: Tettiger Andrea Kulturális munkatárs.